"... , tudatosan kerüli a nemi sztereotípiák erősítését, elősegíti a nemek társadalmi egyenlőségével kapcsolatos előítéletek lebontását."
A probléma tárgya, ez a szövegrész, melyet utólag, a hivatalos szöveg szakmai elfogadása után csempészet bele a minisztérium. A következőkben azt próbálom bebizonyítani, Rita L. Atkinson, Richard C. Atkinson, Edward E. Smith, Daryl J. Bem, Susan Nolen-Hoeksema - Pszichológia című egyetemi tankönyve és két képzetbeli óvodás, Kuki és Nini seígítségével. hogy mind a mondat utólagos behelyezése, mind pedig annak bírálata önmagában értelmetlen. Menjünk vissza az időben, Nuni és Kuki születéséig. Ők nem sokmindenre emlékeznek, vagy nem igazán tudják azokat megfogalmazni, de mi igen. Bementünk a szülészetre és megpillantottuk őket. Ott sírt egymás mellett a Nuni és Kuki. Nézzük meg, hogyan is láttuk ezt a két emberkét, miként viszonyultunk hozzájuk, életük első napjaiban, heteiben, hónapjaiban."Az újszülötteket a szülészeten egy ablakon keresztül megfigyelő felnőttek például úgy vélik, felfedezik a nemek különbségeit. A fiúnak gondolt csecsemőket keménynek, erősnek és markánsnak írják le, míg az azonos kinézésű, de lánynak gondolt csecsemőt finomnak, lágynak és törékenynek vélik."
Vagyis, Kuki már ekkor öklével a szájában erőt és keméynséket sugároz, még Nunika már ekkor kis hercegnővé válik. Püff neki, gyerek még nem csinált semmit, de máris szetreotípia lengi körül a tejszagú kis emberpalántákat. A szülők, ezekután tudatosan nemi sztereotípiák mentén nevelik gyremekeiket. Kuki kék, Nuni pedig rózsaszín rugdalózot kap. Vajon ki kapott már eddig is több szidást esetleg fenekelést. A helyes válasz Kuki, még Nuni, a körülrajongott kisasszony, aki csak csintalan, de sohasem rossz. Kuki fiús játékokat fog kapni és apukája, örül ennek, mégha babázni látj, nagyon megdorgálja. Nuni babázik és apuka bár kevésbé, haragos, de nem örül, ha kisautót fog a kezbe.Anyu a mentsvár, A gyermek, tehát már egy erősen szeterotíp környezetből kerül az óvodába, ahol viszont nincsenek már ott a szülők, a szteerotípiák nagymesterei. Ehelyett Nuni és Kuki találkozik saját korcsoportjának tagjaival, a pajtásaival, akikkel közösséget fog alkotni. Nézzük milyen "tudatos" közösséget épít ki ez csapat kisgyerek."Ha szülőkről és a többi felnőttről azt mondjuk, hogy a gyerkeket nemi sztereotípiákkal kezelik, akkor a gyerkeket magukat egyenesen "szexistáknak" kell neveznünk. A kortársak sokkal inkább erőlttetik a nem sztereotípiákat, mint a szülők."
és most jöjjön egy fontos megállapítás, amely a mondat körül kialakult vitát értelmetlenné teszi,"Sőt, azok a szülők, akik tudatosan törekszenek arra, hogy gyermekeiket a hagyományos nemi szerepek sztereotípiái nélkül neveljék (bátorítva őket, hogy mindenféle tevékenységet végezzenek anélkül, hogy azokat férfiasnak vagy nőiesnek minősítenék, és nem hagyomásnyos szerepeket játszva otthon), gyakran megrémülnek, mikor látják, hogy erőfeszítéseiket milyen mértékben ássa alá a kortársak nyomása."
Vagyis, Kuki nem lehet nyafogó, érzelkős, puhány, hisz akkor azonos nemű társai kiközösítik, vagy akár fizikailag is bántalmazhatják. Még Nuni, ha netán fiús dolgokat tenne, a többi lány bár félne tőle, de alapvetően nem lenne olyan kiközösítő, mint Kuki pajtásai. Vagyis egy közösségben a gyrekek jobban alakítják egymást, mint a felnőttek. Ezért, ha az óvodai nevelők, arra lesznek kényszerítve, hogy "tudatosan" a megengedő szülő szerepét töltsék be, nevelési munkájukat eleve kudarcra ítélik. Hisz Kuki és valószínű Nuni is ellenállást fog tanúsítani. A nemi szerepek, játékos, mesés begyakorlása fontos és agyermekek részéről igényelt. A gyermek tudatosabb, mint a nevelője, így csak ő győzhet. Kuki és Nuni, már tudják, hogy nem egyformák! Ezt a legnagyobb fokú tudatossággal sem lehet megváltoztatni. Két nem, két világ, de egy közösség. Nem hullanak szét az óvodai csoportok, csak mert lányok és fiúk vannak bennük. Jól megférnek egymás mellett, a maguk kis világában. Kár ebbe belerondítani. A papás-mamás játékban, pedig Kuki és Nuni anélkül játszhatnak együtt, hogy bármelyikük is kényelmetlenül érezné magát. A dolgozó apa és a gondoskodó anya! Ez itt még a gyermekek világa, melyet nem érint a gazdasági szükségszerűség, mely nélkül a dolgozó anya kevésbé magyarázható, főleg abban a "férfiuralomban" ahol csak a férfi munkát tekintik maguk a nők is munkának! A feminista nők rúgják a világ legnagyobb öngóljait! Minden egyes győzelmük, saját nemük veresége is egyben. De ez a gyerektől még távol áll. Ezért nem kényszeríthető rá a felnőttek nemi szerepeiben beállt torzulás. A gyermek ebben a tekintetben is maga a tisztaság és ártatlanság. Tehát a nevelési alapprogramban fogalt szándékot maguka gyermekek írják felül. Akik pedig attól félen,mert a kritikában valahol ez is benne rajtőzik, hogy e semleges óvodai nevelés növeli a szexuális eltévelyedettek számát, nos nekik is van egy, remélem megnyugtató, idézetem:"... a homoszexuális érzések, nem pedig a homoszexuális cselekmények azok, amelyek a felnőtt homoszexuális irányúltság döntő előzményei."
A cselekvés nagyrészt tudatos, még az érzés a tudattal nem befolyásolható. Így a végső konklúzió:" ... a kutatásokból végül az is nyílvánvalóvá válik, hogy a szexuális irányultság nem egyszerűen válsztás kérdése. A melegek és a leszbikusok semmivel sem inkább döntenek úgy, hogy az azonos neműek iránt fognak erotikus érzéseket táplálni, mint a heteroszexuálisok úgy, ahogy ők az ellenkező neműekhez vonzódnak."
Vagyis a dolog ne szabadon választott, így nem állíthatók a gyerekek semmilyen válsztás elé. Kuki is és Nuni is, beleszületik a maga szerepébe és így vagy úgy, de azt fogja élete végéig játszani. Kuki is lehet idővel egy lányos külsejű, csípőnacis "plazaboy", de attól még még nem lesz homoszexuális, mint ahogy az uniformis sem, változtatja a homoszexuálist heteróvá és Nuniból is lehet kosztümös üzletasszony, akkor is Nuni marad.Egyenlők vagyunk, de nem egyformák! Erre, az alacsony hormonszint miatt unisex gyerkek is rájönnek. Tudatosul bennük, hogy vannak Kuki és vannak Nunik! Egyenlők vagyunk, de nem egyformán? Na ez már nem az ovira tartozik! Szerintem.
Most búcsúzunk el lassan Kukitól és Nunitól, akik reméljük meséken és nem a feministák és liberálisok agyalmányain, vagy a velük vitatkozók dogmáin fognak felnőni .
