Aranyerdő Aranyerdő, hamvas tájon, Lidércesen szép álom, Midőn szemeimmel végig járom, S e vidéket fókuszálom. Lényedet takaró bársony köpeny, Űzött érzéseimnek puha föveny, Rajta lány, hevítő, szellő, Hangod az, édes, s buján zengő. Égi tested két dús halma, Ajkaimmal meghódítva, E kerek bércek bíbor orma, Izzó képzeletem büszke csúcsa. Pajzán morzémban, kódolt vallomás, Fénylő szemedben, édes látomás, Mely felvillant egy álomképet, Hol vágyam csípésétől duzzad méhed. Létünk szerelem, egy mese által, Mit, éjről éjre írsz, pennámmal, Melyben Te vagy a csoda, s én az állat, Ki emberré csak, benned válhat. 2010.05.26., Kaposvár
Felnőtt tartalom!
Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.
A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.
A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.
