Két szív, de egy gondolat szülte ezen átiratot,
Nem kérünk mást, csak olvassátok és okuljatok!
Ha én pletyka volnék
Bródy János: Ha én rózsa volnék
Ha én pletyka volnék, soha el nem múlnék,
Rossz nyelvek ölében, egyre csak dagadnék,
Szólnék a fiúról szólnék én a lányról
Az igaz barátságról és az árulásról.
Ha én pletyka volnék, mindig készen állnék,
Akárhonnan jönne, bárkit kitárgyalnék,
Megkérdezném tőle, hát téged ki vett fel,
Akkor lennék boldog, ha ahogy jött elmenne.
Ha én pletyka volnék, akkora nagy lennék,
Hogy az egész gyárban hallhatóvá válnék,
Megvető szemekkel végig néznék rajtad,
Akkor lennék boldog, ha gúnyom beléd marna.
Ha én pletyka volnék, mindig mocskos lennék,
Minden átkos reggel méregben fürödnék,
És ha egyszer engem a főnök megunna,
Nélkülem az üzem menten elnémulna.
Ha én pletyka volnék, szájról szájra járnék,
Minden jó embernek haragosa lennék,
Akkor lennék boldog, ha elterjesztenének,
S nem csak eszköz lennék gonoszak kezében.
Kaposvár, 2013.09.16.
