DIANÁS CUKORKÁI

Jó volt a tegnapi pesti túra. Az 5:24-es IC egy repülővel is felért, kényelmes székekkel, klassz asztalokkal és egy kedves hangú, virgácslábú kallernővel. A kérdés csak az meddig marad ilyen a kocsi és maddig marad a kedves hangú, virgácslábú kallernő! A 17:45-ös IC már más. Alig 15 percel az indulás előtt esik be, a takarítokkal együtt száll fel az a kisebb hadsereg, mely a Keletiben megindul, mikor végre kiírják! A kocsik régebbiek, olvasólámpa nem működik, de a vesére jön a klíma. Egyedül a kallerkisasszony volt itt is érdekes. Fiús haj, deszka test, melyen a mellény a mellnél homorú volt, de úgy tudott az ember szemébe nézni, mintha a lelket akarna cserélni! Egy kiscsaj mellett ültem, a reklám szakmából, akin egy tipi-tapi top volt, csípőfarmer, melyből kilátszott, mikor álmosan összekuporodott a széken, a mintás kis lila bugyija, mely bugyin hátul volt egy lila szalagból, egy lila masni! Melyet a nadrág, már kissé összenyomott, így nem is nagyon értettem a funkcióját, aztán a 2 órás közös utazás alatt rájöttem, hogy az azért van, hogy az ember tekintette folyton belé gabalyajodjon! Az OTDK is érdekes volt, de ez már egy következő bejegyzés!