DIANÁS CUKORKÁI

Minden gondunk már a lét … 	

átdolgozás

A kép már kitisztult
és jól láthatom,
hova visz,
merre tart, ez az út…
Dobd el mítoszát,
úgy nézd embered,
s látod majd,
honnan jött,
mivé lett… 

Viktor!
Te hittél népedben,
de azt is elhitted,
mit rólad hirdetnek,
mert elszédít a szó!
A jót, amit tettél,
majd elfújja a Széll,
mert fontosabb lett önmagad,
mint egykor volt a cél!
Hallod Viktor,
nekem nem tetszik ez!
Arra kérlek csupán,
hallgass ma meg!
Emlékezz rá,
hogy a kétharmadot
nekem köszönheted!
Egy nap gyűlöl majd meglásd,
Mind, aki várt, mint Messiást!
Hitvány retro lesz,
mi most még trend!
					
’89-et
én nem feledtem…
hogy hittünk akkor
egy jobb életben!
KISZ-es voltál,
de király lettél
köztünk végül már…
S ne hidd,
hogy bennem már nem él
mindaz, mit a voksért ígértél…
mégis úgy tűnik,
hogy teszel rám…!
Az Alkotmány, a te fiad,
Múltunkat most átírtad!…
Apja mellett
más volt ő:
barna kis srác!
Futball labdát szüntelen
kergetett a jó gyermek…
szavában még nem rejlett
Bölcs közmondás!

Kérlek, Viktor,
vigyázz, közel a baj!
Lásd, az ember
csupán élni akar!
Vannak híveid,
de mind vakok!
Csak tőlük várhatsz jót!
Minden gondunk már a lét!
Másra nem gondolunk rég!
Lásd, az egész – végül mivé vált!
Mért lett rossz, mondd hát…?!
Ó!…Ó!…Ó!…Ó!…Ó!…
Várj!… Viktor!… Figyelj rám!
Azt kérem: hallgass végig egyszer,
hallgass meg…!
Válaszolj nekem, kérlek!
Siess, segíts, Viktor!
Válaszolj nekem…!

Kaposvár, 2011. április