DIANÁS CUKORKÁI

A kiöregedett polos Gólya dala

Amikor még kis Gólya voltam,
Táborba mentem, ahol vígan dorbézoltam.
Fűztem én a nagy és kis agyat,
Minden napra jutott néhány szaftos kis kaland.
Régen volt!

A félévek jaj, gyorsan teltek,
Míg mások eszüket, én szívemet követtem.
Fejemben az érzés már nem fiatal,
Az éjszakákból maradt egy dal.

Egy kiöregedett polos Gólya,
Vonyítva ül a Korsóba.
A jókedvet én nemcsak mutattam,
Emlékezz rá, veled mennyit mulattam.
Te kiöregedett polos gyerek,
Nő helyett jött a tandíj rendelet,
Elmédben a cérna, gyakran elszakadt.

Hogy hittem én, én ifjú állat,
Lesz majd hű társam, s mindig forró ágyam.
Hisz az este mindig úgy kényeztetett,
De csak a hűvös hajnal ébresztgetett.

Egy kiöregedett polos Gólya,
Vonyítva ül a Korsóba.
Az érzéseim én mindig kimutattam,
Emlékezz rá, az iwiw-en mennyit ugattam.
Te kiöregedett polos gyerek,
Nő helyett jött a pipa élvezet, 
A magánytól szíved, majdnem megszakad,
De a rosszban jó, hogy barátod még akad,
Hogy barátod még akad,
Hogy barátod sok akad!

Nem tudom én mit hoz a holnap,
Az új Gólyák mind frissen hancúroznak .
Nem szól már más a szívemből.
A életemből hiányzik,
A életemből hiányzik,
A életemből hiányzik, az Ő!