DIANÁS CUKORKÁI

Egy újabb eszmefuttatás a nőkről. Nők, fantasztikusak, ahogy minig és mindenhol képesek kavarni azt a bizonyosat. Aztán persze előfordul, hogy berántja őket a kanál és ilyenkor jövünk mi férfiak és kimentjük őket az általuk főzött kis cuccból! Mostanában elég cinikus vagyok a nőkkel szemben, talán nem is csoda. Egy barátom, aki talán a legjobb, nem rég jelentette be, hgy vőlegény. Én meg a többi barátommal irigykedünk és sajnálkozunk a dolgon. Rossz volna ez? Nem tudom! Talán! Nekem is jó lenne egy ilyen kis "menyasszony",de talán nem is volna még értelme, hisz itt vagyok az egyetem után a munka elején.Aztán tegnap behozta az egyik évfolyamtársam a 15 hónapos kisfiát. Anya és gyermeke. Gyermek, aki mozgékony, aki nyűgös és hisztis, de aztán az anya tesz valami olyat, amit csak ő tud, fogja elvonul a gyermekkel és mellre helyezi és a gyermek megnyugszik. Hiába, a gyermeknek az anyja mellett a helye, a libik véleményétől föggetlenül! Amely anya ezt teherként éli meg, az inkább adja örökbe a gyermekét! Mindegy, kicsit mégjobban elgondolkodtam. Hiányzik nekem valaki. Elvileg 2010. júl. 25-én lesz az esküvőm, csak még ne tudom, hogy kivel. Poén, de így van! Most tán innom kéne és talán a haverokkal kicsit iszok is, de inkább jöjjön a humor és a cinizmus! Köszönöm Illyés Gyulának is, hogy ihletet adott! Tiszteletem neki!

EGY MONDAT AZ ASSZONYSÁGRÓL
In memoriam NO MA'AM


    Hol asszonyság van,
        ott zsarnokság van
        nemcsak a körömcipőben,
        nemcsak a szoknyaredőben,

        nemcsak a háló-szobában,
        nemcsak az éjszakában
        kiáltó vágy szavában,
        ott zsarnokság van

        nemcsak a méz-édeskésen
        nedvedző testbeszédben,
        kedveskedésben,
        ujjak lágy morse-jében,

        nemcsak az érzés bűvös
        ígéretében: örök!
        ott zsarnokság van,
        nemcsak a mániásan

        ismételgetett "Ittál?"-ban,
        "Nem!"-ben, a kiabálásban,
        s abban, ahogy a papucsot
        lábunkra húzzák,

        nemcsak a titokban
        lapozott magazinban,
        ijedten
        eldugott üvegben,

        a száj elé hulltan
        pusszt jelző ujjban,
        kifestett arcvonásban
        kacérkodó pillantásban,

        ott zsarnokság van
        nemcsak a féltérdre rogyva
        rebegett „Édesem!”-ben,
        ruhákban, ékszerekben,

        hol asszonyság van,
        ott zsarnokság van
        nemcsak a gémberedetten
        masszírozó ujjbegyekben,

        a parkban, a plazaban,
        az oly hazug-harsányan
        zengő reklámszövegekben,
        trendben, csípőfarmerekben,

        a köldök csillogó mélyében,
        ott a fitnessteremben;
        a nyugalomban,
        a fecsegő-unalomban,

        a könnyes zokogásban,
        az ígéretek áradatában
        az éjben cinkosan
        sikló gépkocsizajban

        az ott van
        a búcsúcsókban,
        ahogy így szól a drága:
        „Fodrászhoz mentem, imádlak”;

        az ágyban oly unottan
        ismételt fáradt-vagyokban,
        a hirtelen lustábban
        elvégzett házimunkában,

        ahogy egyszer csak
        szerelmed szíve megfagy,
        mert ott van
        a légyottban,

        nemcsak a megcsalásban,
        ott van a vallomásban,
        a hazug szó-mámorában,
        mint légy a szájban,

        mert szépnek csak őt véled
        ki közben már másé lett;
        magányos lettél,
        mikor hitted, szerettél,

        s nem érzed már, mi élni,
        bor és barát mi,
        mi nevetni, kívánni,
        lelked kitárni,

        bilincseit a balga
        maga így gyártja s hordja;
        ha terhes, ő neheztel,
        gyermeked neki nemzed,

        hol asszonyság van,
        minden csók szem a láncban;
        belőled fűzi vágyad,
        magad is zsarnokság vagy;

        mert ahol asszonyság van,
        minden hiába,
        a lánynak is, bár szűz,
        szendesége mű,

        mert ott áll
        eleven sírodnál,
        ő mondja meg, ki voltál,
        porod is neki szolgál.