DIANÁS CUKORKÁI

Trianon

Régi idők, dicső idők, a magyar név szépen szól.
Hajtja lovát, egyre tovább, híre messzire jut
Fényes a kard, hódít a büszke nép,
Ezerhez képest, a kilencven semmiség.

Trianon, Trianon, Trianon, Trianon.

Újabb idők, vészes idők, a csatakürt mindig szól.
Ereje bár, megosztva már, de küzdeni még tud.
Véres a kard, láncon a büszke nép,
Ezerhez képest, a kilencven semmiség.

Trianon, Trianon, Trianon, Trianon.

Modern idők, sötét idők, a magyar az mindig szop.
Ereje már, végére jár, de Brüsszelig még eljut.
Hol van a kard, hol van a büszke nép,
Ezerhez képest, a kilencven semmiség.

Trianon, Trianon, Trianon, Trianon.
Trianon, Trianon, Trianon, Trianon.
Trianon, Trianon, Trianon, Trianon
Trianon, Trianon, Trianon, Trianon
Trianon, Trianon, Trianon, Trianon