Pár keresetlen gondolat a Diákhitelről,a nyelvvizsgáról és a diplomáról!
Amilyen nagy örömmel fogadtam az új kormány kilakoltatási moratóriumra és az eladósodott családokat segítő döntéseit, akkora sajnálattal vettem észre, hogy az adósok egy nagy csoportjáról megfeledkezett. A diákhitelt felvevő hallgatókról van szó, akik a válság és a hazai foglalkoztatási politika áldozataiként, minden toleranciát mellőzve, kénytelenek a hitel visszafizetésének azonnal megkezdeni, akár van állásuk, akár nincs. Viszont, amennyiben egy fiatal nem tudja a hitelt törleszteni, hisz nincs önálló keresete, úgy a szüleinek kell azt helyette megtenniük, ha nem akarják,hogy a gyermekük, már a felnőtt élete hajnalán eladósodjon. Ez viszont tovább növeli a családok terheit. Ma hazánkban, alig van olyan család, mely ne lenne valamilyen mértékben eladósodva és hála az agyon liberalizált felsőoktatásnak, egyre kevesebb azon családok száma, melyekből nem kerül ki egyetemi/főiskolai hallgató. Így, világos, számos olyan frissen végzett pályakezdő van, akinek a családja is el van adósodva. Természetesen a diákhitel nagy segítséget jelent az egyetemi évek finanszírozásában, de ezzel az azonnali visszafizetéssel ugyanakkora, ha nem nagyobb teherré válik. A magam részéről két javaslattal állnék elő, ha már a kormányzat nem bízik saját foglalkoztatási politikájában, illetve a pályakezdőkben és azonnal visszaköveteli a pénzt: I.: - azonnali moratórium a törlesztésekre, majd felkészülés az 1+1 éves rendszerre – ennek lényege, hogy a foglalkoztatási helyzet javulásáig, a végzettek 1 év haladékot kapnának a visszafizetés megkezdésére, illetve amennyiben 1 év után se tudja megkezdeni a törlesztést, úgy még 1 évre kitolható a türelmi időszak, de ebben az esetben viszont már az adott évre a Központ kamatot számol fel. Míg az első esetben az eltelt év mentesül a kamattól. II.: - az Állami Foglalkoztatási Szolgálatnak és a Diákhitel Központnak együtt kéne működnie, hogy már a becsülettel munkát kereső fiatalok is lássák nem kilátástalan a helyzetük. A diákhitelt törlesztőket pedig előnyben kéne részesíteni, amennyiben ez indokolt, a kiközvetítéseknél. A cél nem lehet más, minthogy a pályakezdő fiatalok mindnél hamarabb elkezdhessék törleszteni a hitelüket és emellett már képesek legyenek, a saját család megalapítására is. Nyelvvizsga=szakképesítés????? A másik probléma, mely igen érzékenyen érinti a pályakezdőket és szorosan összefügg a diákhitel törlesztésével is, az a nyelvvizsga hiányában visszatartott diploma kérdése. Sajnálatos módon, a végzettek igen nagy százaléka, nem kaphatja meg jól megérdemelt diplomáját, mert nincs nyelvvizsgája. A diploma helyett ilyen kor kiállított abszolutórium, pedig nem igazolja a szakképesítést, ami annyit jelent, hogy amíg a hallgató nem teszi le a nyelvvizsgáját „halott ember”, hisz nem tud elhelyezkedni. A sima érettségivel rendelkezőknél képzettebbek, főleg a még osztatlan képzésben tanulók, a diplomás állásokhoz pedig nincs meg a képesítésükről szóló igazolás. Ez hátrányos megkülönböztetés, hisz a nyelvtudás plusz készséget jelentő ismeret, mely gyakran nem is kapcsolódik szorosan az adott szakhoz. Főleg úgy, hogy a nyelvvizsga és a nyelvtudás nem mindig feltételei egymásnak. Hisz az adott szakterület szaknyelvét a hallgató képes lehet már a gimnáziumban elsajátított nyelvtudással is megtanulni. Aki pedig teljesíti az adott szakon a kötelező, szaknyelvi kurzusokat, vajon miért nem kaphatja meg a diplomáját? Abszurd helyzet. Persze itt lehetséges némi csalás a hallgatók részéről, de ezek nem súlyosabbak, a többi tantárgynál tapasztaltaknál. Természetesen szükséges a megfelelő nyelvismeret a további szakmai fejlődéshez és éppen ezért, a PhD és egyéb szinteken, a nyelvvizsga, vagy nyelvvizsgák követelése indokolt. A szakképzettség igazolását illetően vannak kérdőjelek. A nyelvvizsga általános követelmény, mely bizonyos szakok kivételével, nem szakmai nyelvvizsgát ír elő. Viszont az egyetemek, igen különböző módon és színvonalon nyújtanak segítséget a hallgatónak a nyelvvizsga sikeres abszolváláshoz, ami azért is probléma, mert a gimnáziumi idegen nyelvoktatás minősége, néhány kivételtől eltekintve nem üti meg a nyelvvizsgához szükséges szintet. Így a hallgatók kénytelenek magán úton képezni magukat, ami viszont plusz pénzbe kerül, aminek megléte, a leggyakrabban nem függ a hallgatótól, így amennyiben nem rendelkezik a szükséges összeggel, úgy önhibáján kívül nem jut nyelvvizsgához, illetve diplomához. Ráadásul pont a nyelvvizsga az, ami ma a felsőoktatás finanszírozási rendszeréből adódóan az egyetlen feltétele bármelyik diplomának, hisz amennyiben egy érettségiző fiatal rendelkezik vele, úgy biztos lehet benne, hogy beiratkozva egy szakra előbb, vagy utóbb el is végzi azt. A szigorlatok, a szakdolgozat és az államvizsga minősítése ez esetben nem is számít már, hisz az egyetlen döntő tényező a diplománál, a nyelvvizsga megléte. Sok jó képességű fiatal nem jut megfelelő álláshoz, mert nincs diplomája, még akkor sem, ha tanulmányi kötelezettségük mellett plusz feladatokat vállaltak, például OTDK-n szerepeltek. Még egy közepes képességű és eredményt elért személy diplomás álláshoz jut és bizony hiú ábránd azt hinni, hogy ezek kikopnak munkahelyekről. Akkor nem itt tartana az ország. Továbbá a nyelvvizsgához kötni a képesítést igazoló okmány kiadását, azért is problémás, mivel előfordul, hogy valaki nem egy, hanem akár két félévet is külföldön tölt az Erasmus program keretében és itthon mégsem tudja megszerezni a nyelvvizsgát. Viszont nyilván nem lehet rossz az illető az adott idegen nyelvből, hisz két félévet nehéz ellébecolni idegenben nyelvtudás nélkül. A mostani rendszer tehát rossz és igazságtalan! Az abszolutóriumban a következő szöveg olvasható: „tanulmányi kötelezettségeinek eleget tett (abszolutóriumot szerzett)”. Ezek szerint, aki abszolutóriumot kap, az eleget tett a szakjára vonatkozó tanulmányi és vizsga kötelezettségeinek, vagyis a szakmai tudásához szükséges ismereteket elsajátította, azokról, oktatóinak számot adott. Ezek után felháborító az a bánásmód, ahogy az abszolutóriummal rendelkezőkkel bánik az állam. Szégyen! Az abszolutóriumban még a következő mondat is olvasható: „A hallgató az oklevél kiállításának feltételéül szabott nyelvvizsga kötelezettségének nem tett eleget, így részére az oklevél nem adható ki.” Vagyis a hallgató, aki az abszolutóriumig eljutott, teljesítette a tanulmányi követelményeket az ezt igazoló dokumentumot, csak nyelvvizsga ellenében kapja meg. Így a nyelvvizsga csupán adminisztrációs feltétel, nem tanulmányi! Nem is lehet az, hiszen a nyelvoktatás, bizonyos szakok kivételével nem részei az képzési programoknak. Az állam olyan készséghez köti a diplomát, melyet több felsőoktatási intézményben a hallgató el sem tud sajátítani. A belföldi munkavállalás szempontjából a nyelvvizsga megléte nem lényeges, így sok abszolutóriummal rendelkező fiatal juthatna a tudásához méltó munkához, ha az abszolutórium igazolná a szakmai képesítést. A diploma kiadását továbbra is a nyelvvizsgához kéne kötni és így a további tudományos előmenetel is ehhez lenne kötve, de a szakképzettség igazolásához, minden sikeresen államvizsgázónak, joga van!. Amíg ez nem valósul meg, addig marad az abszolutóriumok utolsó sora: „Jelen igazolás az oklevelet nem helyettesíti, szakképzettséget nem igazol.” ... megteszi ezt a nyelvvizsga!
